KapCsoda Program – bemutatkozás

Videóhoz kapcsolódó gondolatok

Jelenlét, érzelmi állapotunk, szándékunk

Autizmusban érintett gyermekek extra érzékenyek általában. Pillanatok alatt leveszik azt, hogy a velük foglalkozó személy milyen lelkiállapotban van, mit sugároz magából. Ezt elképzelhetjük úgy, hogy amikor jól érezzük magunkat, akkor mintha egy kellemes, simogató szellő lengene körbe minket, amiben olyan jó megpihenni, töltődni. Amikor rosszul érezzük magunkat, akkor pedig egy hurrikán árad ki belőlünk. Ezt inkább elkerülné az, aki a közelünkben van. Amikor vidámak és lelkesek vagyunk, akkor pedig egy játékos fuvallat árad belőlünk, ami felkapja a leveleket és táncra perdíti azokat. Amint belépünk egy szobába, máris lehet látni, hogy éppen mi zajlik bennünk. Nagyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy amikor első alkalommal találkozunk egy gyermekkel és belépünk az ajtón, máris kézen fog bennünket és visz játszani. Érzi a simogató szellőt, a játékos fuvallatot és ebben szívesen megfürdőzik. Persze van, aki először felméri azt, amit tapasztal, de általában hamar tudunk kapcsolódni a gyerekekkel és elindul valamilyen móka.

Az önismeret különféle eszközei sok lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy tudjuk alakítani hogyanlétünket. Ez egy olyan befektetés, ami az élet minden területén megtérül. Gyakran bátorítjuk a szülőket, hogy a gyermekeik fejlesztése mellett önmagukkal is foglalkozzanak. Nagyon nagy változásokat látunk a gyerekek fejlődése során, amikor szüleik tesznek magukért és fordítanak arra időt, energiát, hogy kiplántálják mindazt, ami nem hasznos saját maguk számára. Gyakorta előfordul, hogy amikor a szülők látják, hogy gyermeküknek valamilyen nehézsége van, minden időt és energiát, erőforrást a gyermek fejlődésére fordítanak. Ez teljesen érthető! Nagyon sok időt és energiát lehet megspórolni, ha ezekből az erőforrásokból a szülők a saját maguk jóllétére is fordítanak. Könnyedebb lesz irányt, megoldásokat találni a mindennapokban, ha az ember egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban foglalkozik ezekkel. Több ereje lesz helytállni a kihívások során, ha van extra kapacitás, amit lehet ilyenkor használni (mert sikerült töltődni, valamilyen rossz érzést helyretenni, tisztábban látni egyes helyzetekben, stb.).

Ha valaki jól érzi magát és van kapacitása (kipihentebb, pozitívabb), akkor könnyebben észreveszi, hogy mit kommunikál a gyermek, könnyebben látja a jelzéseit és több ereje marad a kreativitásra. Ilyenkor könnyedebb jelen lenni. A jelenlétből nagyon gyakran vagy az aggódás (a jövő miatt) vagy a rágódás (a múlt történésein) visz el bennünket. Ha nem vagyunk jelen, akkor előfordulhat, hogy valamit kommunikál gyermekünk, de nem vesszük észre, mert gondolatban máshol vagyunk. Teljesen érthető, ha ez előfordul velünk. Nem is érdemes emiatt ostorozni vagy rosszul érezni magunkat. Ami a jó hír, hogy vannak eszközök, hogy ezen változtassunk! Ha jól vagyunk, jelen vagyunk, akkor még inkább tudjuk támogatni gyermekünk fejlődését.

A hogyanlétünk befolyásolja a szándékunkat is. Ha például aggódunk, akkor könnyebben sürgetjük a gyermeket, állítjuk elvárások elé, vagyunk elégedetlenek az elért eredményekkel. Ilyenkor a megnyilvánulásainkat áthatja az érzelmi állapotunk. Például egy kérés a gyermek felé teljesen másképp fog elhangzani, ha aggodalom hatja át azt, mint amikor könnyed, pozitív szándék. Ezt pedig azonnal érzik gyerkőceink és reagálnak is a kérés mögött meghúzódó szándékunkra.

Son-Rise
A Son-Rise programról hasznos információkat olvashat a Son-Rise története anyagban, amit itt talál.
Szenzoros nehézségek, a viselkedés, mint kommunikáció

Számtalan inger ér bennünket. Ezek közül van, amit kiszűrünk, feldolgozunk, amire reagálunk. Autizmusban érintett gyermekek gyakran érzékenyek különféle ingerekre és idegrendszerük több területen nem optimálisan tudja feldolgozni a rájuk áradó sok ingert. Lehetnek érzékenyek a hangokra, fényre, különféle anyagokra, gyakran előfordul, hogy egyensúlyrendszerük igényel plusz ingert vagy épp hárít bizonyos ingereket, mert azok túl intenzívek. Gyakorta a testérzékelésért felelős rendszer nem megfelelően integrálja a befutó információkat és a gyerekeknek nehézségük lehet érzékelni saját határaikat. Mindezek megmutatkoznak az adott személy viselkedésében. Vannak érzékenységek, amiket tudunk kompenzálni, míg másokat nem. Ha értjük és tudjuk, hogy mely viselkedés mit mutat, akkor könnyebb megérteni a másikat és segíteni neki egy adott helyzetben.

Pl. ha azt látjuk, hogy egy gyermek gyakran szűk helyekre próbál bebújni akkor ennek egyik oka lehet az, hogy nem érzi jól a saját testét, határait. Ilyenkor segíthetünk neki például azzal, hogy olyan játékot alakítunk ki, aminek része az, hogy bebújunk különböző helyekre vagy jól átmasszírozzuk a gyermeket, hogy megkapja a számára szükséges ingereket. Előfordulhat, hogy egy gyermek akár napokon vagy heteken keresztül jobban igényli a masszírozást vagy a szűk helyekre való bebújást. Gyakran, ha ilyesmi áll fenn, a gyermeknek az alvásnál is nagyobb szüksége lehet rá, hogy valaki ott legyen vele és a közelségével biztosítsa ezeket az ingereket. Természetesen nem csak emiatt igényelheti egy gyermek, hogy vele aludjanak, ez csak egy részecskéje lehet egy komplexebb történetnek.

Pozitív hozzáállás, gondolati eszközök az életre
A gyerekek átveszik szüleik meggyőződéseit és azokat használják alapnak a saját meggyőződésrendszereik kialakításához. Ezért is van, hogy gyakran felnőttként egy-egy helyzetben úgy cselekszünk, mint anno szüleink. Beépítettük a tevékenységi és gondolati mintáikat és odafigyelést, tudatos munkát igényel ezek átalakítása. Egy-egy helyzetben, amit kommunikálunk a gyerekek felé, az nagy hatással lehet arra, hogy később ők hogyan fognak megoldani hasonló helyzeteket. Ha valami például nehézséget okoz és mi azt kommunikáljuk a gyermek felé, hogy az nem megy neki, nem volt ügyes, majd ezt még a szüleinek is elmondjuk a gyermek előtt, akkor ez könnyen hozzájárul egy alacsonyabb önértékelés kialakulásához. Valamint a gyermekben elindul egy olyan működés, hogyha valamit nem tud elsőre vagy egy-két próbálkozás után megcsinálni, akkor ő nem ügyes, nem mennek neki a dolgok. Később pedig meglepődünk, hogy miért ad fel mindent olyan könnyedén. Míg, ha egy ilyen helyzetben azt kommunikáljuk felé, hogy menni fog ez, és ha sokat gyakorol, akkor egyre ügyesebb lesz benne. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy miben és mennyit fejlődött. Korábban is volt, ami nem ment elsőre, de aztán mégis sikerült. Ha kiemeljük szüleinek vagy a szülei előtt megdicsérjük, hogy mennyire kitartó volt és milyen szuperül próbálkozott és valamiben már előrébb is jutott, akkor a gyermekben az alakul ki, hogyha elsőre nem is megy valami, akkor is érdemes próbálkozni, gyakorolni. Menni fog az! Az igazán sikeres emberek sokszor ennyiben különböznek társaiktól. Nem adják fel, addig próbálkoznak, keresik az utat, amíg sikerül nekik, és ha valami nem úgy sül el, ahogy azt elképzelték, akkor abból tanulnak és legközelebb hamarabb megtalálják a megoldást. Ha segítünk gyerkőceinknek olyan hozzáállás, meggyőződésrendszer kialakításában, ami támogatja őket, akkor ebből egy életen át tudnak meríteni és haladni előre fejlődésük útján.
2019. március 20.