Amikor nem reagál a gyermek, akkor is gyakorta előfordul, hogy figyel.

Számtalanszor tapasztaltuk az elmúlt évek során, hogy gyerkőceink mennyit figyeltek olyan helyzetekben is, amikor nem reagáltak.

Többféleképpen bizonyosodott már ez be. Néhány példa erre:

Egyik gyerkőccel vonatosat játszottunk egyik délelőtt. Én papírzsebkendőből hópihéket készítettem és eljátszottam, hogy esett a hó. Semmilyen reakció nem jött a gyermektől az adott helyzetben. Délután viszont önmagától kezdett el hópihéket szórni a vonatokra. Ez egyértelműen megmutatta, hogy délelőtt is figyelt arra, amit mutattam neki, csak valami miatt nem reagált. Lehet, hogy éppen más jelentette számára a prioritást vagy be kellett fejeznie azt a tevékenységet, amit éppen végzett, esetleg tele volt a feje és pihenésre volt szüksége a saját tevékenységében (miközben bejutott a tőlem jövő infó, csak reagálni nem volt képes éppen akkor).

Egy másik gyerkőcünk anyukája mesélte, hogy 12 éves fia felemlegette neki a 4 éves korában történteket. Anyukája nem engedte fel egy dombra. 4 évesen még nem tudott eléggé kommunikálni ahhoz a gyermek, hogy ezt megfogalmazza. Sírással reagálta le a helyzetet. Viszont nem felejtette el. Amikor már képes volt kommunikálni, elmondta anyukájának, hogy amikor kisebb volt és ő nem engedte, hogy felmenjen a dombra, az neki milyen rosszul esett. Tehát abszolút képben volt az adott helyzetben, csak még kommunikációs képességei nem engedték meg, hogy ezt anyukája tudtára hozza.

Gyakran előfordul az is, hogy a gyermek figyel és reagál egy helyzetben, csak nem úgy, ahogy azt egy neurotipikusan fejlődő gyermektől megszoktuk. Előfordulhat, hogy amikor érdeklődik egy tevékenység iránt, akkor a szeme sarkából pillant ránk, vagy az adott történésre. Esetleg egyáltalán nem néz oda és azzal jelzi érdeklődését, hogy ad egy hangot / nem megy el a helyzetből / valamilyen gesztust használ / nevetgél. Elképzelhető, hogy úgy mond valamit, hogy közben elfordul vagy arrébb megy, de abszolút a helyzettel kapcsolatban kommunikál valamit (viszont abban a helyzetben a szemkontaktus és a verbális kommunikáció megterhelő a számára egyszerre). Az is megtörténhet, hogy egy szóból egy hangot tud kimondani vagy egy olyan kifejezés jut eszébe, ami valahogy az ő buksijában kötődik a helyzethez, de mi nem látjuk még az összefüggést.

Mindegyik példa kapcsán számtalan esetről tudnék még mesélni. Nagyon nagy segítség a gyerekeknek, ha bízunk bennük, reagálunk a kommunikációjukra és igyekszünk megfejteni azt. Ezáltal még inkább tudunk majd reagálni rá, bátorítani és megerősíteni a gyermeket, hogy ügyes, amit csinál és megéri erőfeszítést tennie.