Gyakorta tapasztalom, ha egy gyerkőc olyan viselkedést mutat, ami a környezete számára nem kellemes, akkor általában az első reakció az, hogy mit lehet tenni, hogy megszűnjön az adott viselkedés.

Viszont amikor elkezdjük kibogozni, hogy miről is van szó, mi áll a viselkedés mögött, akkor sokszor láthatjuk, hogy az egy nagyon fontos jelzése valaminek, ami éppen történik a gyerkőccel. Ilyenkor elkezdhetünk megoldást keresni a mögöttes okra, ami, ha átalakul, akkor maga a viselkedés is átformálódik és ha már nincs szerepe, meg is szűnik.

Most, ahogy ezt írom, elgondolkoztam azon, hogyha az ember a megfelelő helyekről szerez be hasznos információkat, akkor egy idő után gyerkőceink megnyilvánulásai, viselkedési logikussá, érthetővé válnak. Ha pedig a detektív szemléletet erősítjük magunkban, akkor valóban jelzésekként kezelhetjük ezeket, amik mutatják nekünk az utat a gyerkőccel való kapcsolódás és a gyerkőc segítése során.