Gyakran érezhetjük, hogy siettetnénk a gyerekeket, hogy minél gyorsabban fejlődjenek. Ennek érdekében pedig könnyű beleesni abba a gondolatmenetbe, hogyha minél több fejlesztést kapnak, minél többet gyakorolunk valamit, minél több az impulzus, annál gyorsabban fognak fejlődni. Könnyű hátrahagyni azt a gondolatot, hogy a gyermeknek az őt érő ingereket szükséges feldolgoznia, azokat szépen elhelyezni a megfelelő helyre, hogy megfelelően be tudjanak épülni és lehessen ezekere építkezni. Ehhez pedig szükség van pihenésre.

Vannak gyerekek, akiknek nehézség érzékelni, ha fáradtak és nekik meg kell tanítani, hogy mikor van itt az ideje a pihenésnek és hogyan tudnak pihenni. Nagyon gyakran a nehézségekkel szembenéző gyermekek amikor elfáradnak, akkor „pörögnek”, ami lehet félrevezető. Az érzékeny gyerekek gyakran túltelítődnek a sok-sok inger által és ezért könnyen belekerülnek egy olyan mókuskerékbe, amikor átlendülnek a fáradtság első jelein és csak mennek-mennek már nem is érezve, hogy mennyire fáradtak. Vagy éppen egyre jobban felpörögnek pont a fáradtságtól.

Én mindig nagyon örülök, ha egy gyerkőc nyugodtan elfekszik és pihen. Amikor már sikerül annyira lecsendesíteni magát, hogy képes pihenni.