Amikor kapcsolódunk, akkor egymásra figyelünk, benne vagyunk ugyanabban a tevékenységben, valami kölcsönösség áramlik közöttünk. Van egy oda-visszaság, egymásra reagálunk. Ez nagyon fontos ismérve annak, hogy a gyermek által végzett tevékenység interaktív-e vagy sem.

Sokféle tevékenységet végeznek a gyerekek. Vannak olyanok, amik a gyermek elképzelése mentén történnek, amikben nincs lehetőség változtatásra, új ötletek behozatalára, amikor azt érezzük, hogy a gyermek irányító. Van, amikor segíthetünk, nekünk is van szerepünk, de ez olyan ímmel-ámmal interaktív, mert ugyan aktívan részt vehetünk, hozzájárulhatunk a tevékenységhez, de csak egy bizonyos mértékig. Valamennyire odafigyel ránk a gyermek, de inkább csak addig, amíg megtettük azt, amit kért tőlünk vagy ami a szerepünk volt. Ha szeretnénk behozni a saját ötletünket, elképzelésünket, akkor annak már nincs tere.

Igazán interaktív a közösen töltött idő, amikor azt érezzük, hogy könnyedén vagyunk a tevékenység részesei, hozhatunk ötleteket, gyerkőcünk odafigyel arra, amit mi csinálunk, reagál ránk. Egymásra építkezünk, van közöttünk kommunikáció. Ez az, amit keresünk, amit szeretnénk erősíteni ahhoz, hogy a gyermek egyre jobban és hosszabban képes legyen figyelni, kapcsolódni, közösen tevékenykedni.