Amikor a gyerkőcök nehézsége az autizmus vagy valamilyen kihívás, ami érinti a kölcsönös figyelmet, kapcsolódást, akkor nem magától érthetődő, hogy képes aktívan odafigyelni és reagálni a másikra.

Ami nagyon fontos, hogy nem az a cél, hogy valahogy elérjük, rávegyük, hogy figyeljen, vegyen részt, kapcsolódjon, amikor éppen nem képes. Érdemes felismerni a jelzéseket, hogy képes-e figyelni ránk a gyermek vagy valami más vonja-e el a figyelmét, másra fordítja-e a kapacitását. Szüksége van-e arra az adott dologra vagy esetleg valamilyen megszokás kapcsol be, valami „beszippantja” a gyermeket. Lehet, hogy éppen valamilyen olyan tevékenységet végez, ami megnyugtatja az idegrendszerét, ami segít neki abban, hogy összerendeződjön. A gyermek viselkedését figyelve megállapíthatjuk, hogy az egyes tevékenységei milyen célt szolgálnak.

Ha a gyermek kölcsönös figyelmét, a kapcsolódást, az interakciót szeretnénk erősíteni, akkor fontos felismernünk, hogy mikor és hogyan tehetjük ezt. Mikor van a gyermek nyitott állapotban és mik azok a tevékenységek, amik eléggé motiválóak a számára, hogy ránk figyeljen. Amikor már képes tartósan figyelni, akkor egyre kevésbé lesz szükség arra, hogy motiválóvá alakítsuk a tevékenységeket a számára.