Amikor a gyerkőcök nehézsége az autizmus vagy valamilyen kihívás, ami érinti a kölcsönös figyelmet, kapcsolódást, akkor nem magától érthetődő, hogy képes aktívan odafigyelni és reagálni a másikra.
Amikor kapcsolódunk, akkor egymásra figyelünk, benne vagyunk ugyanabban a tevékenységben, valami kölcsönösség áramlik közöttünk. Van egy oda-visszaság, egymásra reagálunk...
Gyakran érezhetjük, hogy siettetnénk a gyerekeket, hogy minél gyorsabban fejlődjenek. Ennek érdekében pedig könnyű beleesni abba a gondolatmenetbe, hogyha minél több fejlesztést kapnak, minél többet gyakorolunk valamit, minél több az impulzus, annál gyorsabban fognak fejlődni...
Amikor a mindennapok forgatagában szeretnél minőségi időt tölteni gyermekeddel, gyakran a tennivalók sodrásában kihívás lehet félretenni mindent és odaszánni a figyelmedet, hogy csak gyermekedre koncentrálj és átadd Magad önfeledten a közös időnek...
Gyakorta tapasztalom, ha egy gyerkőc olyan viselkedést mutat, ami a környezete számára nem kellemes, akkor általában az első reakció az, hogy mit lehet tenni, hogy megszűnjön az adott viselkedés...